Leszállt a csendes éj
Első bejegyzésemmel édesanyám emléke előtt szeretnék adózni, hálából azért a sok-sok szeretetért, amellyel egész haláláig támogatott. És ez a szószoros értelembe vett támogatás, hiszen az az önzetlen, anya-fia között fennálló szeretet az, amellyel az édesanya oly sokat tud adni a szeretett gyermekének. Visszagondolva, édesanyám is erőn felül képes volt adni és adni és csak adni, abból a rengeteg anyai szeretetből, amely az ő szívéből, lelkéből fakadt. Akkor is, ha már felnőttként, az éjszaka közepén haza állítottam, éhesen, egy átmúlatott éjszaka után, kérdés nélkül kipattant az ágyból és nekiállt ételt készíteni. Vagy ha netán anyagi természetű segítségre volt szükségem, a föld alól is előteremtette. Vagy mikor gyermekként nyomta valami a szívem, tán előbb észrevette rajtam, mint mielőtt tudatosult volna bennem, hogy bánt valami és elég volt annyi, hogy csak magához ölelt és azonnal egy olyan szeretetteljes védőburok vett körül, amely úgy éreztem, hogy minden rossztól képes megvédeni és azonnal elmúlt a bánatom. Különös, mondhatni nem evilági szeretet köti össze az édesanya és az ő gyermeke szívét, s lelkét. Én sokszor, szó szerint hallottam a fejemben, hogy a nevemen szólít, s mikor lerohantam hozzá az emeletről, hogy megkérdezzem tőle, mit szeretne, ő mosolyogva felelte, hogy csak épp rám gondolt. És ez fordítva is megtörtént sok esetben. Ez a misztikus, bensőséges kapocs haláláig fennált közöttünk, nem szakadt meg, nem múlt el, nem lepte be az idő pora.
Szülőként, apaként magam is átélem, megélem azt a fajta önzetlen és szívből jövő, gondoskodó szeretetet, amelyet vélhetően a legtöbb szülő is, s ahogyan édesanyám és édesapám is. Ez valóban különleges és csodálatos érzés, amolyan lélek simogató. Ez a szeretet átszövi a gondolatainkat, a cselekedeteinket, a kapcsolatainkat és az egész életünket. Az emberek egy különleges kasztjához, a szülők családjához tartozom, annak minden sikerével és kudarcával, örömével és bánatával és a sok kisebb-nagyobb lemondásokkal együtt, melyek formálják a jellemem és általuk mélyebb önismeretre tehetek szert, s talán jobb emberré is válhatok, ha jól csinálom. Most már tudom és értem, hogy milyen csalódottak lehettek a szüleim, ha kudarcot vallott egy-egy kísérletük a gyereknevelés folytán. Vagy milyen szomorúak, ha az adott pillanatban nem viszonoztam a szeretetüket. Milyen mérgesek, mikor százegyedjére is elkövettem ugyanazt a butaságot, amit már százszor megígértem előtte, hogy többé nem teszem. Apaként rendkívül sok ingerrel és érzelemmel kell megküzdenem, melyeket hol sikerrel veszek, hol teljesen csődöt mondok. Cselekedeteimben rendre visszaköszönnek a szülői minták, melyeket édesapámtól és édesanyámtól "lestem el", legyenek azok jók, vagy éppen rosszak. Ám szerencsésnek érzem magam, hogy mégis legtöbbször a szeretet elsöprő győzelmet arat, akár a haragom, vagy a pillanatnyi csalódottságom, sértettségem felett is.
Hogy a szeretetnek mekkora jelentősége van az életünkben, arról a Biblia tanúskodik. Ahogy az írás mondja, "a szeretet maga Isten".
1 János 4:7-21 EIV Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindenki, aki szeret Istentől született és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet.
A szeretet adománya tehát mindenek közül a legszentebb, hisz a szeretetben maga Isten nyilvánul meg, ezért bír akkora erővel ez az érzés, hogy még a halál sem győzheti le. Ezt mindenki megtapasztalta már, akinek elhunyt valamely szerette, aki számára különleges helyet foglalt el a szívében. Ez a szeretet életet ad, hiszen elhunyt szeretteink tovább élnek általa bennünk, a szívünkben, a lelkünkben. Erőt ad ahhoz, hogy méltóképpen elbúcsúzzunk tőlük és hogy tovább tudjunk lépni az elvesztésükön. Bátorságot ad ahhoz, hogy merjünk szeretni, még ha épp ez a bizonyos szeretet is az, amely okot ad a gyászra és a bánatra, szeretteink elvesztése miatt.
Éppen a mai napon osztottam meg egy emléket a Facebookon, méghozzá a házassági évfordulónkról és megjegyzést fűztem hozzá, a szeretet fontosságáról. Idézném;
"A család a nemzet alapja, míg egy családban a szeret adja a biztos alapot, melyre építhetünk. S ha egy család szeretetteljes, akkor a nemzetünk is egyre szeretetteljesebb lesz. Ez mindannyiunk felelőssége, mellyel őseink, elhunyt szeretteink felé adózunk és ezt hagyjuk örökül utódainknak, a jövő nemzedékének. Építsünk olyan nemzetet, olyan hazát, melyre méltán büszkék lehetünk és ehhez nincs egyébre szükségünk, mint egy szeretetteljes családra."
1 Korinthus8:1 HUNK "Mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít."
Végezetül szeretném megosztani veletek a "Leszállt a csendes éj" c. dalt, melyet gyermekként édesanyám oly sokszor dúdolt nekem, altató gyanánt. Mi másról is szólhatna, mint a szeretetről, a szülői szeretetről. Szeretettel ajánlom minden szülő figyelmébe.